A tökéletes fájdalom találkozása a tökéletes pillanattal
Egy rövid történet a nyaralásom záró akkordjaként. Nem kell más hozzá csak nyár, napsütés, szerelmi csalódás perfect értetlenséggel keverve, egy barát, sok pia, Balaton és persze a hirtelen felcsendülő zene, ami minden dallamával és szavával passzol a környezeted és lelked hangulatához.
Mikor hazaértem Dániából úgy éreztem minden álmom teljesült: végre megölelhettem a családom, a Szerelmem és bónuszként a meglepetés barátokat. Minden rendben és hibátlanul zajlott egészen az első 10 napig. Szerelem ... awww ... ha tudom, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozol és kukába teszel megkíméltem volna magam egy újabb adag könnycunamitól. Bár ez egy másik történet, de azért hello élet, kösz, hogy egy igazi geci vagy!
A lényeg a lényeg, vajh mi más segíthet a gyötört lelken, mint a zene ............... egy olyan zene, ami hirtelen a semmiből tör elő, hogy telekürtölje a világot helyetted a gondolataiddal és érzéseiddel. Kimondja helyetted levéve a kimondhatatlan terhét rólad, hogy egy egészen boldog mosoly költözzön a helyére. Hiába fáj, vonyítanál kínodban, mint egy falhoz vert lófasz, a dallamok bejárnak és egy különleges érzelem egyveleget öntenek rád. Talán így a 30 felé (lassan) közeledve megtanulom kezelni végre azt, hogy mindig mindent a végletekben élek meg. Nem ám külön-külön hol így hol úgy. Természetesen egyszerre. Elég kifacsart tud ez így lenni, ezért soha ne próbáljátok ki otthon.
De térjünk csak vissza a címben szereplő nagy találkozásra. Ezek a pillanatok hihetetlen mód sokat adnak nekem ... ahogy mindent egyszerre érzékelhetek. Helyszín Balatonaliga, B my lake fesztivál, hétfő. Barátnőmmel, nevezzük el Barbie-nak (jujj de krimi) tespedtünk a nyári forróságban a Balaton húgymeleg vizében. Nevetgélés, beszélgetés, veretőcápa aktiválása. Csak ez a fájdalom múlna már, de már én magam is untam a saját siralmas sorsom, nemhogy mások akikre ezt mind mind ráontottam ugyebár. Szerencsémre mondható, hogy már megszámolhatatlan volt hányadik napja voltam alkohol befolyása alatt, néha csak éppenhogycsak, de túlnyomórészt eléggé nagyon. Szeretek inni, ez tény. Sok mindent szeretek, ez meg a másik. Főleg Őt ... Őt nagyon. De, hogy miért az sajnos a Jóisten különbejáratú titka. Bzzzzz....! Ahogy ott ültünk a buli egyik színpadáról felcsendült egy dal... bulizós, szomorú mégis áraszt valami felhőtlen boldogságot, minden benne van ami akkor abban az adott pillanatban bennem is ott tombolt. És ez a pillanat az enyém volt... csak az enyém megmagyarázhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül. Egy olyan érzés kerített hatalmába ami mások számára érthetetlen, habár mindenki átéli akár számolatlanul is, de mégsem kerít neki semmiféle fontosságot. Úgy éreztem a tökéletes nyugalommal tudnám a világra üvölteni a haragom, közben rádöbbenni, hogy a könnyeim már rég elfogytak, de mégis boldog vagyok. Háttérzene ... az élet minden rezdülése egy dallam, pont, mint a filmeken. Mindenki szeretne néha egy filmben élni, tündérmesében vagy bármi ilyesmiben. Ha kicsit jobban figyelünk minden érzékszervünkkel, hacsak egy pillanatra is, de átélhetjük. Már csak a happy end hiányzik... nagyon .... idő van kivárni. Csak a felejtés tart túl sokáig ................................
KISS ME HARD BEFORE YOU GO
SUMMERTIME SADNESS
I JUST WANTED YOU TO KNOW
THAT BABY YOU'RE THE BEST
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése