2013. október 29., kedd

VEGÁN: Miért döntöttem így?

EVERY ACTION HAS A REACTION. WE'VE  GOT ONE PLANET, ONE CHANCE! 



Sokat gondolkodtam életem során, hogy mi az, amiért jobb ember tudnék lenni. Ezt valamiért mindig egy személyhez próbáltam kötni, hogy talán majd eljön értem a lovag, akiért érdemes élni, aki a múltam és a jelenem hibáin mosolyogva annyit mond: feltétel nélkül szeretlek azért aki vagy és ezen soha semmi nem változtathat. Kamu! A megoldás pedig végig a szemem elött lebegett, de nem láttam a mérhetetlen csalódásoktól, könnyektől és önsajnálattól. 

Egy számomra igen kedves személy volt az első, aki felvilágosított a veganizmus fogalmáról. Bevallom fogalmam sem volt mi a különbség a vega és a vegán között. Ennek hatására kezdtem el utána olvasni a témának. (A veganizmus az állati termékek használatának mellőzése, különösen a táplálkozás terén, és a hozzá kapcsolódó filozófia, amely elutasítja az érezni képes állatok árucikk státuszát. A veganizmus követőjét vegánnak nevezik.) Innentől sorban jött a döbbenet, a düh, a harag és a fájdalom ... a szembesülés az igazsággal és az azt körülvevő kegyetlenséggel. Eddig sem voltam kibékülve a világgal és az emberiséggel, de ezek után ... people = bullshit! Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy megvilágosodás. Kinyílt a szemem és ezt az érzést nem cserélném el senkire és semmire! 

Legelőször próbáltam spirituális szemmel megközelíteni ezt az életformát, ez közelebb áll hozzám bármilyen kézzelfogható világi dolognál. Ha a gondolatnak teremtő ereje van, akkor tetteinkkel ez sokszorosan igaz. 
AZ VAGY AMIT MEGESZEL ... mondjuk soha nem ettem egy darab istennőt sem aztán mégis hahahah ... komolyra fordítva: ha kihatással van lelkünkre és szellemünkre a táplálkozásunk, akkor semmi jóra nem vezethet, ha halott élőlényekkel telítjük el a testünket. Ráadásul az állatok amiket megeszünk nem a a végelgyengülésben múlnak ki, így a díszes tányéron bármely ember számára csakis a legnegatívabb dolgok kerülnek terítékre: halál, kín, szenvedés, fizikai fájdalom és lelki gyötrelem ... jó étvágyat hozzá! Ettől a ponttól volt elkerülhetetlen a felismerés ami a világban zajlik. Abban a világban, ami kiszolgálja a túlnépesedett emberiség húsigényét. Ez az ipari állattenyésztés. Szembesülve a tényekkel és a saját tudatlanságommal jött a felismerés: ez ellen az egyetlen megoldás a teljes lemondás. 



2013. szeptember 19., csütörtök

I was at wonderland ...

... Azt hiszem ennél többet nem kell mondanom. A pokolba vezető útnak is lehet vége egyszer. Vagy így vagy úgy ...




And I remember when I met him.
It was so clear that he was the only one for me.
We both knew right away.
And as the years went on things got more difficult,
We were faced with more challenges.
I begged him to stay,
Tried to remember what we had in the beginning.
He was charismatic, magnetic, electric, and everybody knew him
When he walked in every woman's head turned.
Everyone stood up to talk to him.
He was like this hybrid, this mix of a man who couldn't contain himself.
I always got the sense that he became torn between being a good person and missing out 
on all of the opportunities that life could offer a man as magnificent as him.
And in that way, I understood him.
And I loved him, I loved him, I loved him, I loved him.
And I still love him, I love him.




2013. augusztus 29., csütörtök

Mosolyogva megtörni ....

A tökéletes fájdalom találkozása a tökéletes pillanattal 


Egy rövid történet a nyaralásom záró akkordjaként. Nem kell más hozzá csak nyár, napsütés, szerelmi csalódás perfect értetlenséggel keverve, egy barát, sok pia, Balaton és persze a hirtelen felcsendülő zene, ami minden dallamával és szavával passzol a környezeted és lelked hangulatához. 


Mikor hazaértem Dániából úgy éreztem minden álmom teljesült: végre megölelhettem a családom, a Szerelmem és bónuszként a meglepetés barátokat. Minden rendben és hibátlanul zajlott egészen az első 10 napig. Szerelem ... awww ... ha tudom, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozol és kukába teszel megkíméltem volna magam egy újabb adag könnycunamitól. Bár ez egy másik történet, de azért hello élet, kösz, hogy egy igazi geci vagy! 
A lényeg a lényeg, vajh mi más segíthet a gyötört lelken, mint a zene ............... egy olyan zene, ami hirtelen a semmiből tör elő, hogy telekürtölje a világot helyetted a gondolataiddal és érzéseiddel. Kimondja helyetted levéve a kimondhatatlan terhét rólad, hogy egy egészen boldog mosoly költözzön a helyére. Hiába fáj, vonyítanál kínodban, mint egy falhoz vert lófasz, a dallamok bejárnak és egy különleges érzelem egyveleget öntenek rád. Talán így a 30 felé (lassan) közeledve megtanulom kezelni végre azt, hogy mindig mindent a végletekben élek meg. Nem ám külön-külön hol így hol úgy. Természetesen egyszerre. Elég kifacsart tud ez így lenni, ezért soha ne próbáljátok ki otthon. 
De térjünk csak vissza a címben szereplő nagy találkozásra. Ezek a pillanatok hihetetlen mód sokat adnak nekem ... ahogy mindent egyszerre érzékelhetek. Helyszín Balatonaliga, B my lake fesztivál, hétfő. Barátnőmmel, nevezzük el Barbie-nak (jujj de krimi) tespedtünk a nyári forróságban a Balaton húgymeleg vizében. Nevetgélés, beszélgetés, veretőcápa aktiválása. Csak ez a fájdalom múlna már, de már én magam is untam a saját siralmas sorsom, nemhogy mások akikre ezt mind mind ráontottam ugyebár. Szerencsémre mondható, hogy már megszámolhatatlan volt hányadik napja voltam alkohol befolyása alatt, néha csak éppenhogycsak, de túlnyomórészt eléggé nagyon. Szeretek inni, ez tény. Sok mindent szeretek, ez meg a másik. Főleg Őt ... Őt nagyon. De, hogy miért az sajnos a Jóisten különbejáratú titka. Bzzzzz....! Ahogy ott ültünk a buli egyik színpadáról felcsendült egy dal... bulizós, szomorú mégis áraszt valami felhőtlen boldogságot, minden benne van ami akkor abban az adott pillanatban bennem is ott tombolt. És ez a pillanat az enyém volt... csak az enyém megmagyarázhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül. Egy olyan érzés kerített hatalmába ami mások számára érthetetlen, habár mindenki átéli  akár számolatlanul is, de mégsem kerít neki semmiféle fontosságot. Úgy éreztem a tökéletes nyugalommal tudnám a világra üvölteni a haragom, közben rádöbbenni, hogy a könnyeim már rég elfogytak, de mégis boldog vagyok. Háttérzene ... az élet minden rezdülése egy dallam, pont, mint a filmeken. Mindenki szeretne néha egy filmben élni, tündérmesében vagy bármi ilyesmiben. Ha kicsit jobban figyelünk minden érzékszervünkkel, hacsak egy pillanatra is, de átélhetjük. Már csak a happy end hiányzik... nagyon .... idő van kivárni. Csak a felejtés tart túl sokáig ................................


KISS ME HARD BEFORE YOU GO
SUMMERTIME SADNESS
I JUST WANTED YOU TO KNOW
THAT BABY YOU'RE THE BEST











2010. február 21., vasárnap

Mad World

Ez egy ilyen világ... mondhatnánk, és legtöbbször mondjuk is. Beletörődve a mindennapok állandóságába és abba a szemellenzőbe amit a jelenkor aggat ránk. A szürke aszfalt lassan rátelepszik az emberek lelkére és felemészti a látást és a hallást. Minden mozdulat immár rutin, a gondolkodás pedig egy beépített mechanizmus minden önállóság nélkül. Elveszik lassan az apró örömök szeretete. Elmegyünk egymás mellett, jelentéktelennek látjuk azokat a dolgokat, amik valójában a színskála minden színében cikázhatna bennünk. Elfelejtettük látni a zenét, hallani a képet, eltáncolni a csendet.....


All around me are familiar faces

Worn out places, worn out faces
Bright and early for their daily races
Going nowhere, going nowhere
And their tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I want to drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
'Cos I find it hard to take
When people run in circles
It's a very, very
Mad World

Children waiting for the day they feel good
Happy Birthday, Happy Birthday
Made to feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me what's my lesson
Look right through me, look right through me